Mélyadaptáció

Mitől MÉLY az adaptáció?

Vessük össze azzal, hogy mit jelent a "klímaadaptáció" és rögtön megértjük.


klímaadaptáció már régen forgalomban lévő kifejezés, tulajdonképpen azt jelenti, hogy alkalmazkodunk a klímaváltozás következményeihez, és ez alatt általában a fenntartható fejlődést értik. Egy véges erőforrásokkal rendelkező rendszerben azonban nem lehet végtelenségig fejlődni, előbb-utóbb elérjük a határokat, vagyis kimerülnek az erőforrások. Ugye mindenkinek ismerős a "fogyasztói társadalom" kifejezés, amely gyakorlatilag a modern, fejlett civilizációt jellemzi, és a globális gazdaságot mozgatja? Talán az sem újdonság, hogy ez egy meglehetősen igazságtalan rendszer olyan szempontból, hogy mindazokat a javakat, amelyek most rendkívül nagy mennyiségben állnak rendelkezésre, az emberiség egy igen csekély százaléka élvezheti - és egyfajta modernkori rabszolgáság alkalmazásával állítják elő, mert ez biztosítja a profitot, ami egy még szűkebb réteg zsebében landol. Ezek a gondolatok igen messzire vezetnek, legyen elég most belátni azt, hogy a "fenntartható fejlődés"  egy illúzió, aminek hatalmas ára van. 

Környezettudatosság

A klímaadaptáció és a fenntartható fejlődés filozófiája nagyon leegyszerűsítve az, hogy igyekszünk csökkenteni az ökológiai lábnyomunkat, kevesebb kárt okozni a környezetben: kevesebb szemét, kevesebb károsanyagkibocsátás, és főként kevesebb üvegházhatású gáz az atmoszférába, merhogy ettől melegszik a bolygó átlaghőmérséklete. Mostanában ijesztően. A "1,5 fok" is ismerősen csenghet: a cél, hogy a globális felmelegedést másfél fok alatt tartsuk - ezt már éppen engedjük el, és már a 2 fok is necces. Ráadásul ez egy átlag, bizonyos helyeken már most jóval meghaladta az évi átlaghőmérséklet emelkedése a célértéket, máshol még nem érte el. És míg a világ országainak vezetői vitatkoznak és mindenféle vállalásokat tesznek (amiket eddig még soha nem sikerült betartani), a hőmérséklet emelkedik.

Az átlagember, mint Te meg én, legfeljebb a fogyasztási szokásaink megváltoztatásával tudunk hozzájárulni a klímacélokhoz, és mivel szokásokról van szó, ezek megváltoztatása azért nem olyan könnyű, hiszen az ember a szokásai rabja. Ráadásul olyan számokkal dobálóznak, amiket ki se tudunk mondani, joggal kérdezheted, hogy mit számít az, ha én változtatok, a globális nagyvállalatok, a nagy szennyezők, az ipar mellett én csepp vagyok a tengerben. Közel 8 milliárdan élünk jelenleg a Földön, ez 8 milliárd csepp...

Persze nem mindenki egyformán járul hozzá cseppként a tengerhez, a harmadik világban élő szegények vagy akár a "gazdag Nyugat" nincstelenjeinek ökológiai lábnyoma töredéke annak, amit a jóléti társadalmak közép- és felső osztályai beleraknak a közösbe. Szóval amit Te meg én teszünk, igenis számít, mert ha az életmódodat úgy változtatod meg, hogy ne 8 Földet igényeljen évente, hanem csak egyet, akkor már tettél valamit a fenntarthatóság érdekében. De ugye azzal indítottam, hogy a fenntartható fejlődés, ami alatt általában fenntartható növekedést értenek, illúzió, tömeges és gyökeres változtatások nélkül kevés az üdvösséghez, amolyan sebtapasz egy nyílt törésre, de első lépésként megteszi. 

Túltoltuk

A klímacsúcsok, vállalások és a "zöldségek" (=környezetkímélő megoldások) hatására az lehet a benyomásunk, hogy igen, történnek érdemi lépések, a klímaváltozás megállítható, a folyamatok visszafordíthatók, és környezettudatosan élhetjük tovább az életünket, mint eddig - hát nem. Egyre több jel mutat arra, hogy erről lemaradtunk valamikor a hetvenes években, vagyis kb. 50 évvel ezelőtt. Még a 70-es évek elején csináltak egy modellt az MIT-n, amely felvázolt bizonyos forgatókönyveket, többféle verzióban. Tekintettel arra, hogy a következményeket igen messzire, 60-70 évvel későbbre helyezték, ezt gyakorlatilag senki nem vette komolyan.  Mára kiderült, hogy a fejlődés jelszavával szisztematikusan elkezdtük megvalósítani a legrosszabb forgatókönyvet. A mi problémánk az, hogy a 60-70 évből már eltelt 50, és totál más irányba mentünk, mint amerre szerencsés lett volna, és mára egyre nagyobb tempóval robogunk egy szakadék felé. Amikor valaki először szembesül ezzel a gondolattal, az első reakció az "á, az nem lehet." De. Bendell egy éven át bogarászta a számokat, a tanulmányokat, amelyek erről szólnak, én nem vagyok klímatudós, ő a fenntartható fejlődést képviselte egy életen át. A következtetéseit 10 oldalnyi szakirodalommal támasztotta alá. Én hiszek neki. És most akkor mit kezdjünk ezzel az információval?

Megoldás?

Valódi megoldás a klímaváltozás megállítására vagy visszafordítására jelenlegi tudásunk szerint nincs. Ötletek vannak, és persze lehet hinni az emberi találékonyságban, abban, hogy "valaki" majd megoldja, valamit majd ki- vagy feltalálunk - ezt hívja Bendell passzív reménynek. Tulajdonképpen egyfajta csodavárás, mágikus gondolkodás. Vagy lehet reménykedni abban, hogy ha ezt meg azt megtesszük, akkor az megállítja a klímaváltozást - ez az aktív remény. Ehhez elsősorban az kellene, hogy ma, most, ebben a pillanatban, mindenki egyszerre változtasson az életén, egyéni, helyi közösségi, térségi, országos, állami szinten - vagyis globálisan. Ha álmodunk egy nagyot és amikor felébredünk, a kezünk nem lóg a bilibe, hanem tényleg sikerül, talán... bár tekintettel arra, hogy mekkora ez a rendszer, mekkora a benne rejlő tehetetlenségi erő, ehhez is minimum egy csoda kéne. Jó nagy. (Ez már a Titanicnál se jött be, teljes gőzről lefékezni és más irányba mozdítani egy böhöm nagy óceánjárót max arra jó, hogy ne frontálisan ütközzön a jéghegynek, hanem "csak" az oldalát hasítsa fel - megpróbálták, az eredményt ismerjük.)

Hogyan lehet ehhez alkalmazkodni?

Mélyen vagy sehogy. Vannak, akik kissé eltúlozzák a dolgokat és azt gondolják/mondják, hogy az emberiség, mint faj kapott egy halálos diagnózist - ők azok, akik az emberiség közeli kihalását vizionálják (NTHE mozgalmak, NTHE=Near Term Human Extinction), ami persze előbb-utóbb valószínűleg be fog következni, de Bendell és Deep Adaptation mozgalom nem ezt vallja, maradunk az alapító - ehhez képest - mérsékeltnek tekinthető álláspontjánál: "az összeomlás elkerülhetetlen, a katasztrófa valószínű, a kihalás lehetséges." Bármelyik opciót vesszük is, egyik sem túl vidám. Említettem már a passzív reményt (=csodavárás), illetve az aktív reményt (=megfelelő cselekvéssel mindez elkerülhető, ami a fent taglalt feltételeket tekintve ugyancsak egyfajta csodavárás), Bendell szerint az egyetlen reményfajta, ami a realitásokat is tekintetbe veszi, az a radikális remény - elfelejteni mindent, amiben eddig reménykedtünk, szembenézni azzal, ami VAN, még akkor is ha ez egy rémálomnak tűnik, és a tagadás után tudatosan választani a reményt. Ezt a fajta reményt az táplálja, hogy feladtuk az ellenállást és felismerjük, elfogadjuk, hogy bizonyos dolgokon nem tudunk változtatni, de ez a tény nem jelenti azt, hogy nem tehetünk semmit, sőt, nagyon sok mindent tehetünk, de a cselekvésnek mélyebb értékekből kell fakadnia, és közben meg kell maradnunk a realitás talaján. Más szavakkal, ha teszünk valamit, akkor azt ne azért tegyük, hogy megállítsuk a klímaváltozást, hanem azért, mert hiszünk abban, hogy ez így helyes. Az értékeink megkeresése és az azok mentén vezetett élet egyik "mellékhatása," hogy más szintre emelkedik az önazonosságunk.

A klímaadaptáció bizonyos helyeken, egy bizonyos szintig működhet, de elég a jelenlegi hőhullámra, erdőtüzekre, aszályra vagy a klímacsúcsra térdig vízben állva bejelentkező tuvalui külügyminiszterre gondolni és kb. látható, hogy mennyire vagyunk eredményesek. Bendell az általa Mélyadaptációnak vagy Mélyalkalmazkodásnak elnevezett úthoz csak egy útmutatót, illetve kérdéseket adott, még a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy valamilyen terv lépéseinek egyszerű végrehajtásával a helyzet menedzselhető lenne. A legnehezebb talán azt elfogadni, hogy nem mi irányítunk. Válaszok még most sincsenek, de elindult egy párbeszéd, ami mind a külső, mind a belső alkalmazkodást hivatott támogatni. A külső alkalmazkodás nem puszta túlélésről szól, sokkal inkább jelenti gyakorlati intézkedések kidolgozását egy élhető élet támogatására és a károk csökkentésére az összeomlás előtt és alatt (pl. regeneratív életmód, közösségépítés, vagy akár politikai aktivizmus). A belső alkalmazkodás első lépése az információ feldolgozása, a szembesüléssel járó nehéz érzések (a félelmek és gyász, mint teljesen normális reakciók) kezelése, majd annak végiggondolása, hogy mit jelent mindez számunkra, és milyen cselekvés következik ebből. A Mélyadaptáció talán legfontosabb aspektusa, hogy a belső alkalmazkodás során a menekülés helyett értékeket keresünk, amelyekért akkor is érdemes tenni, ha a klímaváltozást és a társadalmi összeomlást nem tudjuk megállítani vagy visszafordítani - innentől kezdve nem a félelem, hanem a megtalált értékek jelentik a motivációt, ezáltal nem valami ELLEN küzdünk, hanem valamiÉRT, amiben hiszünk. A belső alkalmazkodás során bejárt út erősen emlékeztet a Joseph Campbell által leírt "hős útjára" - szeretettel ajánlom ehhez a következő rövid videót:

 

Nem vagy egyedül!

Ha a környezeted nem is érti, hogy min mész keresztül éppen, tudd, hogy nem vagy egyedül. Segítséget kérni ÉR! 


Krízis esetén

Ha bárki komoly klímadepresszióban szenved, és öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai vannak, vegye fel a kapcsolatot a megfelelő szakemberrel. Az alábbiak a nap 24 órájában ingyenesen hívható segélyvonalak:

Kék Vonal
LESZ

 Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.


Ha támogatásra van szükséged...

Klímagyász csoport

Online önsegítő sorstársi csoport, kéthetente, összesen 10 alkalommal.

Közösségi támogatás

Szeretettel várunk a Deep Adaptation Hungary zárt Facebook csoportban 

Egyéni kísérés

Beszélgessünk arról, ami nehéz, amivel nehezen birkózol meg egyedül

Kapcsolódási lehetőségek

Ez is érdekelhet

Mi az a Mélyadaptáció?

A Mélyadaptáció (Deep Adaptation) egy nemzetközi mozgalom, amely Jem Bendell, egy angol egyetemi professzor tanulmánya kapcsán közösségi szinten keres szeretetből és együttérzésből fakadó válaszokat arra, hogy hogyan alkalmazkodhatunk a változásokhoz, a bizonytalan jövőhöz.

A 4R: Elengedés

Mit kell elengednünk ahhoz, hogy a helyzet ne forduljon rosszabbra?

A reményről

Miben reménykedjünk - és miben ne?

A 4R: Reziliencia, megtartás

Melyek azok a normák és viselkedésminták, amelyek értéket képviselnek a számunkra, ezért meg szeretnénk őrizni?

Alapértékek: szeretet és együttérzés

Hogyan tudunk szeretetből fakadó válaszokat találni az előttünk álló kihívásokra?